Ismerjük meg egymást hétvége: aludj még kevesebbet, mint általában

 Szóval múlt hétvégén volt egy IME hétvége, és az alatt a hozzávetőlegesen 2,5 nap alatt valóban jobban megismertük egymást. Ez a hétvége volt életem legjobb és legrosszabb hétvégéje. Legjobb mert rengeteget szórakoztam, és sok érdekes és kedves embert ismertem meg, és legrosszabb, mert összesen 2 éjszaka alatt 6 órát aludtam, köszönhetően pár (be kell vallani, főként mediterrán születésű) ember miatt, akik úgy döntöttek, ott akarnak hangosan beszélgetni, ahol az emberek aludnának, és mivel elég illumnált állapotban voltak, alig értették, mikor elkezdtem nekik magyarázni, hogy engem ne zavar, ha szórakoznak, amennyiben hagynak aludni (ez nagyon könnyű lett volna egyébként). Mindemellett szombaton megfáztam – és ez egyáltalán nem segítette az elalvási esélyeimet; és soha nem tudtam füldugót használni, szóval nem alvásra voltam kárhoztatva. De azóta ketten már bocsánatot kértek, és napról napra jobban vagyok, szóval nem akkora gáz. Amúgy táncoltál már valaha papucsban vagy mamuszban egy bulin? Én mondom, ki kell próbálnod, nagyon fura, de könnyebben ellazulsz így, mint magassarkúban.

Péntek délután indultunk Ostravából külön busszal, és a buli szinte azonnal elkezdődött a buszon – arról beszélgettük Mariával, hogy ilyen alkalmakon sofőrnek lenni büntetés. Karolinkába mentünk egy tanyára, körülbelül 1,5 órára Ostravától, a szlovák határ mellett (és persze Ntinának meg nekem majdnem azonnal pisilnünk kellett, amint elhagytuk Ostravát). Szerencsére akkor még tombolt az indiánnyár, és fölöslegesen vittünk magunkkal igazán meleg ruhát, inkább sportcipőre és pólóra volt szükség.

A program meglepően jó és szervezett volt (és bár nem emlékszem mindenre, megpróbálok minden érdekeset leírni), majdnem azonnal, hogy odaértünk, a szervezők bekötötték a szemünket, és A Játék elkezdődött. Először meg kellett fognunk egy nagyon hosszú kötelet, és fel kellett sétálnunk a tanya bejáratához a busztól, bekötött szemekkel. Több mint 4 percünkbe telt, hogy lesétáljunk 50 métert. Aztán bementünk, és végre megtudtuk, mi a fene folyik, miért volt az egész tanya tele a fotóinkkal körözési plakátokon, miért viselt minden ESN-es elegáns ruhát, és miért kötötték be előzőleg a szemünket. A hétvége témája a Maffia volt, és mi voltunk az új jelöltek, hogy csatlakozzunk a családhoz; de csak egy csatakozhatott, szóval meg kellett „ölnünk” egymást. Mindannyian kaptuk egy cetlit rajta az áldozatunk nevével és a feladatta, amit végre kellett hajtanunk, mint például „vedd rá, hogy üljön az öledbe” vagy „vedd rá, hogy olyan gyorsan igyon sört, ahogy tud”, stb; és ha sikerült megoldani a feladatot, emberünk halott volt, megkaptuk a cetlijeit, és az új áldozatunk a legutóbbi halottunk legújabb áldozata volt. néhányan véresen komolyan vették, néhányan csak vállat rándította, mikor meghaltak. Egy másik szervezett játék a gyerekkorunk táboraiból ismert zászlórablás volt, ahol minden csapatnak volt egy zászlaja, és a többieknek el kellett rabolniuk, az életünk pedig egy rongy a nadrágunkban, mintha farkunk lenne. És attól függetlenül, hogy felnőtt emberek vagyunk, akik egyetemre járnak, úgy élveztük, ahogy a tízévesek sem szokták. És a hab a tortán az volt, mikor éjjeli túránk volt a hegyekbe, világító karkötőket követve a földön, majd a csillagok látványát élvezhettük a földön fekve egy mezőn, mindenféle fényszennyezés nélkül, aztán tábortüzet gyújtottunk (miután megbizonyosodtunk, hogy a lámpások, amiket felküldtünk az égbe, nem gyújtották fel az egész erdőt, hehe).

Csapataink, vagy jobban mondva „családjaink” is voltak (mi voltunk a Salierik), és rengeteg olyan játékunk volt, ami csapatszellemet épít, együtt nevettünk, együtt próbálkoztunk, együtt harcoltunk, és néha más csapatok ellen játszottunk (és megint kiderült, hogy átlagembernek esélye sincs ellenem, ha gyors evésről van szó). Témánál maradva, ezen a hétvégén vége ihattam sört, szóval nem hagytam ki ezt a lehetőséget, és megittam az IQ gingko-sört, amit a cseh nemzeti esten nyertem, és a lengyel cidert, amit Maria hozott nekem otthonról. Mindkettő jó volt, de más márkákat jobban szeretek. Amúgy nem emlékszem említettem-e, de a cseh nemzeti esten volt egy gyors sörivó verseny, ahol Timo, egy német srác győzött. Megtudta, hogy én is gyorsan tudok inni sört (egyike azon kevés dolgoknak, amikben tehetséges vagyok, haha), és röviden: versenyeztünk, és egyszerre végeztünk (és a ruháim megint sörben áztak, csak mint általában, ha gyors sörivásról van szó). Azt mondta, szinte soha nem látott ilyen lányt (és nagyon kevés fiút is), szóval szemeszter végén megint versenyeznünk kell.

Extra infó: szerdán volt egy kocsmatúránk, újabb vicces feladatokkal, és kis csapatokkal, és ez is segített, hogy jobban megismerjük egymást. Többek között csoportképet kellett csinálnunk egy mosdó tükrében (unisex csapat – melyik vécét válasszuk? Végül abban egyeztünk meg, hogy a férfiak kicsit kevésbé akadnak ki, ha nők vannak a vécéjükben, mint fordítva), vagy szelfiznünk kellett egy villamosvezetővel, rávenni idegeneket a villamoson, hogy táncoljanak velünk, stb. szóval megint jól szórakoztunk együtt, és most bármikor hazamehettünk a Latino-buliról, amik mindig a bulijaink végső stádiuma, hiszen hihetetlenül sok spanyol és portugál diákunk van.