Narancssárga, és összetevői

Avagy Halloween, és végső soron az ősz alapjáraton.

Be kell vallanom, hogy sokáig nem szerettem az őszt, és hogy Ostrava nem volt elég érdekes hely a számomra, valamiért nem tudtam szépséget találni a városban. Az itteni emberek remekek, és az összes Erasmushoz kapcsolódó ember túlontúl remek, de mégis, köszönhetően a nehézipar nagy mértékű jelenlétének, főleg Vítkovicében, ahol lakom, minden, amit láttam, a ronda gyárak és a bányák voltak. Miután lefordítottam a “důl” szót, ami rengeteg villamos- és buszmegálló nevében szerepel, és azt jelenti, hogy “akna”, egyáltalán nem segített a város felé irányuló rossz érzéseimmel kapcsolatban, hisz mindig emlékeztetett, hogy a szépségnek ára van. Nem mintha egyébként nem tudtam volna, de az, hogy erre napi szinten emlékeztessenek (legalább kétszer, hisz általában ugyanazok között a megállók között utazom), úgy hiszem, egy kissé sok a törékeny lelkemnek.

[ez csak egy része az ipari városrésznek, ami mellett minden nap elmegyek, ha a belvárosba tartok]

Az ősz egy kicsit hasonló a számomra, ez a természet éves elhalálozásának időszaka. És még ha tudom is,, hogy egy hosszú, hideg, fehér éjszaka után újjászületik, egy kicsit nehéz elengednem a nyarat és a zöld leveleket, é néznem, ahogy először sárgává változnak, aztán narancssárgává, és pirossá, és barnává, aztán elhagyják a fa ágait, amint az öreg emberek haja hagyja el a fejüket. Nincs több virág, csak a színes levelek festik a földet, amint védelmező szőnyeget képeznek a talajon, hogy megóvják a téltől. És azt hiszem, részben ezért is szeretem Skandináviát és a fenyőket, nem látod az örökzöldeket haldokolni, hisz örökké zöldek.

De ezek az érzések megváltoztak, mikor egyik nap tettem egy sétát a Komenského sady-ban, egy gyönyörű és óriási parkban az Ostravice folyó partján. Az  hely csodálatos, a fű zöld, a fák hatalmasak, a levelek gyönyörűen festik a földet, és rengetegen sétáltatják arra a kutyájukat, szóval képzelheted, mennyország volt a számomra. Ott nem éreztem, hogy a belvárosban vagyok, hanem inkább azt, hogy a természetben vagyok, azzal körülvéve, ami vagyok, élő hússal és vérrel, természettel, ami lélegzik, és aminek a szíve dobban minden egyes megtett lépésemkor; és nem halott téglával, fémmel és műanyaggal.

A másik érdekes, és narancssárgával kapcsolatos dolog, ami történt, az a Halloween-party volt a Marley klubban már október 25-én. Már mielőtt Ostravába jöttem, szuper izgatott voltam, nagyon szeretek beöltözni,, de valami ismeretlen oknál fogva eddig mindig megbetegedtem, mikor Halloween-party jött, szóval most nagyon odafigyeltem az egészségemre, míg a buli elkezdődött. Hoztam magamnak ruhát otthonról (aminek a varrását három helyen is meg kellett javítanom), és végül találtunk magunknak egy bulit is. Két cseh Erasmusos várt ránk a villamosmegállóban, bár végül én voltam az egyetlen, aki ott találkozott velük, a többiek később közvetlen oda jöttek, ahol a buli volt. nem volt olcsó, 70 CZK-ba került, és be kell vallanom, hogy bár éjjel 3-ig terveztem maradni, amikor a bulinak vége volt, a zene olyan szörnyű volt, hogy 1:30-kor leléptem. Persze, tudom, nem a zene, hanem az emberek csinálják a bulit, de mikor körülbelül 20 ember (és további kb 30-40, kit nem ismertünk) egyetért, hogy a buli szar, akkor agy eséllyel a buli tényleg szar. Mindent megpróbáltunk, hogy jól érezzük magunkat, komolyan, és nagyon szeretem azokkal az emberekkel tölteni az időm, akik mind időt s energiát fektettek abba, hogy Piroskáknak, Zombikak, Vámpíroknak, stb.-nek öltözzenek… és amíg tudtunk táncolni a zenére, azt meg is tettük, de már nem tudom, mi a rosszabb, egy cseh DJ vag egy Latino party… ^^” De a cseheknek se tetszett, szóval lehet,csak az a DJ volt fos (nagyon tényleg.). De az vicces volt, Denisa azt mondta, szeretné, ha Porubában laknék (az ő kolijuk), és minden nap tudnánk együtt bulizni.

De Chris, egy imádnivaló lengyel srác, akiről már meséltem, megkért, hogy írjak erről a buliról is, és megígértem neki, szóval tessék, ember! Legközelebb találjuk egy jobb bulit magunknak valamerre!

Rock’n’Roll Angel

Igen, ez én lennék.

Mikor megláttam a plakátot, hogy a Lordi Ostravába jön, az első gondolatom az volt, hogy elmegyek, és féltékennyé teszem a csoporttársam, Dávidot, hisz ő sokkal jobban szereit őket nálam (én ismerem kb 10 szám refrénjét, és ez minden?), de valami (főként anyagi) oknál fogva nem tettem semmit, hogy elérjem ezt a célt. Aztán tegnap valaki írt az Erasmus-facebook csoportunkba, hogy van egy szabad VIP-jegye (igazából ülőjegy), és hogy olcsóbban eladná (eredetileg 890 CZK, én megkaptam 500-ért), mert akinek eredetileg szánta a jegyet, egészségügyi problémák miatt nem tudott elmenni. Megegyeztünk, hogy a kolink előtt találkozunk, és odaadta  jegyet.

Végül rohannom kellett a villamohoz, és majdnem nem tudtam enni, és befejezni a sminkem (egyébként is 10 perc alatt kellett hajat mosnom, és 5 alatt megszárítani), szóval rúzs nélkül hagytam el a kolit, félig vizes hajjal, és egy csomag Manner nápolyival, így tudtam enni a villamoson, és befejezni a sminkem (csodálkoznál, hogy mennyire igaz, hogy gyakorlat teszi a [rúzs]mestert), de végül minden tökéletes volt, mikor megérkeztem az ostravai Garage Clubba, időben voltam, és még egy sört is tudtam rendelni, mielőtt a koncert elkezdődött (de nem volt üveges sörük… fájt).

Volt két banda is a Lordi előtt, akikről ezelőtt még nem is hallottam (szégyen. szégyen. szégyen. ding-ding-ding) és végül is meghallgattam őket, és komolyan jók voltak, de mivel egyik számukat sem ismertem, nem tudtam őket eléggé élvezni ahhoz, hogy a buli közepébe vágjak (egyébként ötletem sincs, mi bajuk volt az embereknek, de szinte senkit nem láttam ugrálni vagy headbagelni, a pogóról nem is beszélve, ami a leginkább alapja egy jó koncertnek. ostravai emberek, mi baj van veletek?!) dee mikor végre hallottam egy számot, amit ismertem (nagyjából; Blood Red Sandman) úgy döntöttem, hogy francba is, bulizni akarok! És kb az ötödik sorba mentem, és elkezdtem ugrálni és headbangelni. Ismered azt az érzést, mikor Mr Lordi legalább ötször rád mutat a koncert alatt, és kábé tízszer a szemedbe néz? Halott voltam.

Persze végül alig volt hangom, annyit ordibáltam nekik. Amúgy voltál már valaha Lordi koncerten? Igazi műsort csinálnak, minden szám után vagy van egy jelenet, vagy Mr Lordi maga beszél a közönséghez, megkérdezi, hogy akarnak-e még, és bemutatja, mennyire beszélni az ország nyelvét (persze semmit nem értettem a csehből, azon kívül, hogy “köszi” és “kurva”, hehe). DE nem lehetett beszélni velük, vagy autogramot szerezni, meg semmi, szóval ott “ragadtam” a másik két zenekarral, mivel még nem igazán akartam hazamenni, rengeteg időm volt, míg elment a villamos, és tetszett eléggé a két első banda ahhoz, hogy körülöttük ólálkodjak.

Először az első, inkább goth banda, a Silver Dust egyik tagja megkérdezett, hogy akarok-e egy közös képet velük (persze! Végső soron fizettem a koncertért, szóval miért távozzak valami személyes nélkül? Nem sikerült egy dobverőt vagy pengetőt se elkapnom, bár közel voltam ahhoz, hogy elkapjam Mr Lordi használt törölközőjét), szóval megkértünk egy cseh hölgyet, hogy csináljon rólunk egy képet (fent látható); majd miután kicsit beszélgettem velük (nagyon kedvesek, tényleg, és a zenéjük is nagyon jó, nézd meg: http://www.silver-dust.net/ van angol verzió is), a másik banda, a Shiraz Lane (facebook: https://www.facebook.com/ShirazLane/) felé vettem az irányt, akik korban úgy tűnt, közelebb állnak hozzám… és igazam volt, 22-23 évesek, én meg 20 vagyok. És találkoztam 5 édes finn pillecukorral, akik olyan bolondok, mint én (alul a képen látható), és jól elbeszélgettem velük is; kiderült, hogy nem csak az én családtagjaim olyan kreatívak, hogy megkérdezik, hogy a szüleimnek nincs-e elég pénze, hogy rendes nadrágot vegyenek nekem, mikor szakadt farmert viselek… és hogy ők is mindig azt mondják, hogy le vannak égve (átérzem, fiúk, a leégett diákok átérzik a leégett zenészek helyzetét, főleg, ha család vagyunk, hisz a finnek és a magyarok egy család, és ezt ők személyesen is mondják). És mivel a stílusuk teljesen különbözött azokétól, akik a koncertre jöttek, mondtam nekik, hogy bár a közönség nem bulizott hatalmasat a koncertjük alatt, nagyon jók voltak, és hogy a közönség zenei ízlése remélhetőleg ki fog szélesedni, miután hallották őket. Éés ezen a ponton, mikor azt mondtam, hogy “például én is ilyen zenéket hallgatok, mint ami ma itt ment, és koreai pop zenét is” kiderült, hogy az énekes, Hannes (a szöszi az első képen) is szereti a K-popot SZÓVAAAL megöleltük egymást, és úgy néz ki, hogy van egy új, finn oppám, aki híres, és kurva őrülten screamel, imádom :D De az est fénypontja a búcsúzóul kapott csoportos ölelés volt, amit a srácoktól kaptam (és az ő ötletük volt) .___.

Az este egyetlen hátulütője az volt, hogy nem jártam utána eléggé a villamosoknak, és egy órát kellett gyalogolnom a központi buszmegállótól.

Ismerjük meg egymást hétvége: aludj még kevesebbet, mint általában

 Szóval múlt hétvégén volt egy IME hétvége, és az alatt a hozzávetőlegesen 2,5 nap alatt valóban jobban megismertük egymást. Ez a hétvége volt életem legjobb és legrosszabb hétvégéje. Legjobb mert rengeteget szórakoztam, és sok érdekes és kedves embert ismertem meg, és legrosszabb, mert összesen 2 éjszaka alatt 6 órát aludtam, köszönhetően pár (be kell vallani, főként mediterrán születésű) ember miatt, akik úgy döntöttek, ott akarnak hangosan beszélgetni, ahol az emberek aludnának, és mivel elég illumnált állapotban voltak, alig értették, mikor elkezdtem nekik magyarázni, hogy engem ne zavar, ha szórakoznak, amennyiben hagynak aludni (ez nagyon könnyű lett volna egyébként). Mindemellett szombaton megfáztam – és ez egyáltalán nem segítette az elalvási esélyeimet; és soha nem tudtam füldugót használni, szóval nem alvásra voltam kárhoztatva. De azóta ketten már bocsánatot kértek, és napról napra jobban vagyok, szóval nem akkora gáz. Amúgy táncoltál már valaha papucsban vagy mamuszban egy bulin? Én mondom, ki kell próbálnod, nagyon fura, de könnyebben ellazulsz így, mint magassarkúban.

Péntek délután indultunk Ostravából külön busszal, és a buli szinte azonnal elkezdődött a buszon – arról beszélgettük Mariával, hogy ilyen alkalmakon sofőrnek lenni büntetés. Karolinkába mentünk egy tanyára, körülbelül 1,5 órára Ostravától, a szlovák határ mellett (és persze Ntinának meg nekem majdnem azonnal pisilnünk kellett, amint elhagytuk Ostravát). Szerencsére akkor még tombolt az indiánnyár, és fölöslegesen vittünk magunkkal igazán meleg ruhát, inkább sportcipőre és pólóra volt szükség.

A program meglepően jó és szervezett volt (és bár nem emlékszem mindenre, megpróbálok minden érdekeset leírni), majdnem azonnal, hogy odaértünk, a szervezők bekötötték a szemünket, és A Játék elkezdődött. Először meg kellett fognunk egy nagyon hosszú kötelet, és fel kellett sétálnunk a tanya bejáratához a busztól, bekötött szemekkel. Több mint 4 percünkbe telt, hogy lesétáljunk 50 métert. Aztán bementünk, és végre megtudtuk, mi a fene folyik, miért volt az egész tanya tele a fotóinkkal körözési plakátokon, miért viselt minden ESN-es elegáns ruhát, és miért kötötték be előzőleg a szemünket. A hétvége témája a Maffia volt, és mi voltunk az új jelöltek, hogy csatlakozzunk a családhoz; de csak egy csatakozhatott, szóval meg kellett „ölnünk” egymást. Mindannyian kaptuk egy cetlit rajta az áldozatunk nevével és a feladatta, amit végre kellett hajtanunk, mint például „vedd rá, hogy üljön az öledbe” vagy „vedd rá, hogy olyan gyorsan igyon sört, ahogy tud”, stb; és ha sikerült megoldani a feladatot, emberünk halott volt, megkaptuk a cetlijeit, és az új áldozatunk a legutóbbi halottunk legújabb áldozata volt. néhányan véresen komolyan vették, néhányan csak vállat rándította, mikor meghaltak. Egy másik szervezett játék a gyerekkorunk táboraiból ismert zászlórablás volt, ahol minden csapatnak volt egy zászlaja, és a többieknek el kellett rabolniuk, az életünk pedig egy rongy a nadrágunkban, mintha farkunk lenne. És attól függetlenül, hogy felnőtt emberek vagyunk, akik egyetemre járnak, úgy élveztük, ahogy a tízévesek sem szokták. És a hab a tortán az volt, mikor éjjeli túránk volt a hegyekbe, világító karkötőket követve a földön, majd a csillagok látványát élvezhettük a földön fekve egy mezőn, mindenféle fényszennyezés nélkül, aztán tábortüzet gyújtottunk (miután megbizonyosodtunk, hogy a lámpások, amiket felküldtünk az égbe, nem gyújtották fel az egész erdőt, hehe).

Csapataink, vagy jobban mondva „családjaink” is voltak (mi voltunk a Salierik), és rengeteg olyan játékunk volt, ami csapatszellemet épít, együtt nevettünk, együtt próbálkoztunk, együtt harcoltunk, és néha más csapatok ellen játszottunk (és megint kiderült, hogy átlagembernek esélye sincs ellenem, ha gyors evésről van szó). Témánál maradva, ezen a hétvégén vége ihattam sört, szóval nem hagytam ki ezt a lehetőséget, és megittam az IQ gingko-sört, amit a cseh nemzeti esten nyertem, és a lengyel cidert, amit Maria hozott nekem otthonról. Mindkettő jó volt, de más márkákat jobban szeretek. Amúgy nem emlékszem említettem-e, de a cseh nemzeti esten volt egy gyors sörivó verseny, ahol Timo, egy német srác győzött. Megtudta, hogy én is gyorsan tudok inni sört (egyike azon kevés dolgoknak, amikben tehetséges vagyok, haha), és röviden: versenyeztünk, és egyszerre végeztünk (és a ruháim megint sörben áztak, csak mint általában, ha gyors sörivásról van szó). Azt mondta, szinte soha nem látott ilyen lányt (és nagyon kevés fiút is), szóval szemeszter végén megint versenyeznünk kell.

Extra infó: szerdán volt egy kocsmatúránk, újabb vicces feladatokkal, és kis csapatokkal, és ez is segített, hogy jobban megismerjük egymást. Többek között csoportképet kellett csinálnunk egy mosdó tükrében (unisex csapat – melyik vécét válasszuk? Végül abban egyeztünk meg, hogy a férfiak kicsit kevésbé akadnak ki, ha nők vannak a vécéjükben, mint fordítva), vagy szelfiznünk kellett egy villamosvezetővel, rávenni idegeneket a villamoson, hogy táncoljanak velünk, stb. szóval megint jól szórakoztunk együtt, és most bármikor hazamehettünk a Latino-buliról, amik mindig a bulijaink végső stádiuma, hiszen hihetetlenül sok spanyol és portugál diákunk van.