Avagy Halloween,
és végső soron az ősz alapjáraton.
Be kell vallanom,
hogy sokáig nem szerettem az őszt, és hogy Ostrava nem volt elég érdekes hely a
számomra, valamiért nem tudtam szépséget találni a városban. Az itteni emberek remekek,
és az összes Erasmushoz kapcsolódó ember túlontúl remek, de mégis, köszönhetően
a nehézipar nagy mértékű jelenlétének, főleg Vítkovicében, ahol lakom, minden,
amit láttam, a ronda gyárak és a bányák voltak. Miután lefordítottam a “důl”
szót, ami rengeteg villamos- és buszmegálló nevében szerepel, és azt jelenti,
hogy “akna”, egyáltalán nem segített a város felé irányuló rossz érzéseimmel
kapcsolatban, hisz mindig emlékeztetett, hogy a szépségnek ára van. Nem mintha
egyébként nem tudtam volna, de az, hogy erre napi szinten emlékeztessenek (legalább
kétszer, hisz általában ugyanazok között a megállók között utazom), úgy hiszem,
egy kissé sok a törékeny lelkemnek.
[ez csak egy
része az ipari városrésznek, ami mellett minden nap elmegyek, ha a belvárosba
tartok]
Az ősz egy
kicsit hasonló a számomra, ez a természet éves elhalálozásának időszaka. És még
ha tudom is,, hogy egy hosszú, hideg, fehér éjszaka után újjászületik, egy kicsit
nehéz elengednem a nyarat és a zöld leveleket, é néznem, ahogy először sárgává
változnak, aztán narancssárgává, és pirossá, és barnává, aztán elhagyják a fa
ágait, amint az öreg emberek haja hagyja el a fejüket. Nincs több virág, csak a
színes levelek festik a földet, amint védelmező szőnyeget képeznek a talajon, hogy
megóvják a téltől. És azt hiszem, részben ezért is szeretem Skandináviát és a fenyőket,
nem látod az örökzöldeket haldokolni, hisz örökké zöldek.
De ezek az
érzések megváltoztak, mikor egyik nap tettem egy sétát a Komenského sady-ban, egy
gyönyörű és óriási parkban az Ostravice folyó partján. Az hely csodálatos, a fű zöld, a fák hatalmasak, a
levelek gyönyörűen festik a földet, és rengetegen sétáltatják arra a kutyájukat,
szóval képzelheted, mennyország volt a számomra. Ott nem éreztem, hogy a
belvárosban vagyok, hanem inkább azt, hogy a természetben vagyok, azzal
körülvéve, ami vagyok, élő hússal és vérrel, természettel, ami lélegzik, és
aminek a szíve dobban minden egyes megtett lépésemkor; és nem halott téglával,
fémmel és műanyaggal.
A másik
érdekes, és narancssárgával kapcsolatos dolog, ami történt, az a
Halloween-party volt a Marley klubban már október 25-én. Már mielőtt Ostravába
jöttem, szuper izgatott voltam, nagyon szeretek beöltözni,, de valami ismeretlen
oknál fogva eddig mindig megbetegedtem, mikor Halloween-party jött, szóval most
nagyon odafigyeltem az egészségemre, míg a buli elkezdődött. Hoztam magamnak
ruhát otthonról (aminek a varrását három helyen is meg kellett javítanom), és
végül találtunk magunknak egy bulit is. Két cseh Erasmusos várt ránk a villamosmegállóban,
bár végül én voltam az egyetlen, aki ott találkozott velük, a többiek később
közvetlen oda jöttek, ahol a buli volt. nem volt olcsó, 70 CZK-ba került, és be
kell vallanom, hogy bár éjjel 3-ig terveztem maradni, amikor a bulinak vége
volt, a zene olyan szörnyű volt, hogy 1:30-kor leléptem. Persze, tudom, nem a
zene, hanem az emberek csinálják a bulit, de mikor körülbelül 20 ember (és
további kb 30-40, kit nem ismertünk) egyetért, hogy a buli szar, akkor agy
eséllyel a buli tényleg szar. Mindent
megpróbáltunk, hogy jól érezzük magunkat, komolyan, és nagyon szeretem azokkal
az emberekkel tölteni az időm, akik mind időt s energiát fektettek abba, hogy Piroskáknak,
Zombikak, Vámpíroknak, stb.-nek öltözzenek… és amíg tudtunk táncolni a zenére,
azt meg is tettük, de már nem tudom, mi a rosszabb, egy cseh DJ vag egy Latino
party… ^^” De a cseheknek se tetszett, szóval lehet,csak az a DJ volt fos (nagyon
tényleg.). De az vicces volt, Denisa azt mondta, szeretné, ha Porubában laknék
(az ő kolijuk), és minden nap tudnánk együtt bulizni.
De Chris, egy
imádnivaló lengyel srác, akiről már meséltem, megkért, hogy írjak erről a buliról
is, és megígértem neki, szóval tessék, ember! Legközelebb találjuk egy jobb
bulit magunknak valamerre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése