2017. február 28.

Éleeeek

Hello mindekni!
Még élek! Sajnálom, hogy sokáig nem posztoltam semmit, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem szerettem Ostravát (az egyetemet igen,de a város egy rémálom). Egyébként nem is voltam egyedül ezekkel az érzésekkel, és pont annyira lettem depressziós a helytől, amennyire beleéltem magam az elején.
Már itthon vagyok (vagy egy hónapja) és jól vagyok, végeztem a papírmunkával, de még van pár vizsgám. És bár azt mondom, hogy nem szerettem egyáltalán Ostravát, biztosan elmennék még egyszer Erasmusra, valahova máshova, jó messze Ostravától és Csehországtól, hisz az a hely indokolatlanul nagy arányban okozott nekem csalódást, amiket nem szeretnék itt közzétenni, ha kíváncsi vagy, elmondhatom személyes üzenetben.
A elfogadsz egy-két tanácsot: először is mindenképp nézz utána az egyetemnek, és még inkább a városnak, ahova mész, mert ha olyan városba mész, amit nem találsz elég nagynak (Pécs mondjuk sok külföldi diák szerint kicsi) vagy elég tisztának vagy elég szépnek (Ostrava nekem), utáni fogod a helyet. És az sem elvetendő ötlet, hogy utánajárj, mennyire beszélnek arrafelé angolul: Ostravában a legtöbb cseh nem tudott angolul, én meg csehül nem kezdtem el tanulni, így a google fordítót (megbízhatatlan szar, de jobb, mint a semmi) kellett használnom, agy egy cseh ismerős segítségét kérnem.
A második tanácsom az lenne, hogy pont elég tárgyra jelentkezz otthon (vagy csak kicsivel többre), és kezdj el tanulni olyan hamar, amennyire csak tudsz, én nagyon későn kezdtem, és van 3 hetem lezárni 9 tárgyat.
Tanács három: ne kezdd a tanulmányaidat (legyen az a főszakod, második főszakod, minorod, akármid) Erasmussal, mikor hazamész, azt veheted észre, hogy már mindenkinek vannak barátai, és teljesen egyedül vagy (én szerencsére így is találok segítő kezeket); azt nem is említve, hogy gőzöd nem lesz a tanáraid elvárásairól, akiknek jelentkeztél az órájára.
Köszönöm, hogy olvastad  blogom, és bocsánat, hogy minden jel nélkül eltűntem, nem volt szándékos.

Most semmi menő képet vagy akármit nem teszek ki, csak egy bolond snapchat-szűrős bigyuszt, és még egyszer a következtetést:
Bár nem szerettem a helyet, biztosan mennék még egyszer Erasmusra.
Részemről ennyit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése