Nem írtam már
jó ideje, mi? Tudom, tudom…
Az első említésre
méltó dolog, ami történt az elmúlt 4 hétben, a november 22-én tartott országbemutató
előadásom volt Magyarországról a többi Erasmusos diák számára. Erasmusos
diákként egyedül vagyok itt magyar, de múlt hétfőn kiderült, hogy egy egész ostravai
magyarok szervezete van a városközpontban; ami nekem is nagyon jó hír, de még jobb
hír egy barátomnak, Misinek, aki felvidéki magyar, és sima diákként tanul itt szeptember
óta. Van is még pár másik magyar diák is, akikről tudnak (például egy lány az orvosin)
szóval biztosra veszem, hogy hasznos lesz neki a találkozó (és hazamegyek
karácsonyra, és csak vizsgázni jövök vissza, nekem nem olyan nagy dolog). Szóval
még egyszer, tartottam egy előadást Magyarországról, ami egyszerűen a normális
stílusomban készült, de a többiek azt mondták, nagyon vicces volt (ami a
végcélom volt), mégis (remélhetőleg) tanulhattak valamit a gyönyörű, apró országomról.
A második
említésre méltó dolog a Kings On Ice műkorcsolyázó
show volt november 30-án, amire ketten mentünk Dashával. Klaudia (a szobatársam)
eredetileg velünk akart jönni, de a jegy 699 CZK (~8.000 Ft) volt, és ép, hogy
visszajött Budapestről, és mostantól kezdve szinte minden hétvégén utazik
valahova (igeen, néhányan így élik itt az Erasmust, nem sok mindent lehet
megnézni Ostrava környékén, szóval körbeutazzák Európát), tehát úgy döntött,
most nem csatlakozik hozzánk. Így is van hármunknak egy filmnézős csoportunk, szóval
vagyunk eleget együtt.
A műsor a város
totál másik végében volt, és nagyjából akkoriban kezdett el havazni, hogy elhagytuk
a kolit. Fun fact: itt mindig havazik, ha valami érdekes/fontos történik, és
másnap estére el is olvad a hó. De vissza a témához: épségben megérkeztünk, megtaláltuk
a helyünket, és még ha a videóink szörnyű minőségűek is (ha a legolcsóbb jegyet
veszed, ne számíts jobbra), legalább mindent jól láttunk, és élvezhettünk a kétórás
műsort, amit az Európa minden pontjából érkező (de legtöbbjük orosz volt, mily meglepő)
műkorcsolyázók mutattak be, a főattrakció pedig Evgeni Plushenko volt Edvin
Marton élő hegedűjátékával; és a második kedvencünk a műsorból (természetesen
Plushenko volt a legjobbak legjobbja a szívünkben) Chris volt (oké, nem
emlékszem a srác nevére, de pont úgy nézett ki, mint a mi Chrisünk), aki Bruno
Mars Uptown Funk című számára korcsolyázott (ami nekem dupla szerelem, ez a
szám volt a gólyatánc zenéje Pécsett). Mire hazaindultunk, elég nagy volt ahhoz a hó, hogy hóembert építhessek, szóval üdvözöljétek
Bélát:
A harmadik
említésre méltó dolog tegnap történt. 2 másik anglisztikás Erasmus-diákkal
(Magda és Jola, mindketten lengyelek) megpróbáltunk bejutni az egyetemi angol
nyelvű színház szemináriumra, de kissé későn akartunk csatlakozni, de tegnap
láthattuk a végsőstádiumát a musicalnek, amin dolgoztak: egy rész a Buffy, a
vámnpírok réméből. Ha figyelembe vesszük, hogy nem profik, nagyszerű műsort
adtak, és pont annyira volt poénos, amennyire kellett. És megint elkezdett
havazni, szóval elmentem sétálni, mielőtt megint elolvadna a hó, és a hely pont
olyan lehangoló lenne, mint mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése